Tesztautónk már az Evolution modellek kilencedik generációjának képviselője. Mint ismeretes, a Mitsubishi eredetileg a nagy sorozatban gyártott Lancer szedánból fejlesztette ki a homologizációhoz szükséges Evolutiont, hogy még hatékonyabban versenyezhessen a WRC bajnokságban. Az 1992-es első Evolutionból 2500 darab készült, amit elkapkodtak, mint a cukrot, s a Mitsubishi azóta bátrabban kezeli a kérdést. A típusnak komoly rajongótábora alakult ki a világon, a Lancer Evo IX-ből már 5000 darabot készítenek, s még többre lenne kereslet.

Az Evolution modellek mindig is alaposan különböztek a szériaváltozatoktól: hatalmas spoilerek és hátsó szárny, óriási légbeömlő nyílások, szélesítések és nagy átmérőjű kerekek jellemezték őket. Igen ám, de ezek korántsem hatásvadász elemek. Az Evo kifejezetten igényli az ilyesfajta kiegészítőket. Az első lökhárító, a diffúzoros hátsó lökhárító, valamint a hátsó szárny az optimális légáramlásért felelnek, másodsorban az útra tapasztják az autót. Az orrkiképzés, amellett hogy agresszivitásával távolról elijeszti a belső sávban haladókat, praktikus, hiszen annyi friss levegőd enged a motorhoz és az intercoolerhez, amennyit csak tud. A motorháztető nyílásán át pedig a motor hője távozik a szabadba. Oldalról a szép BBS kerekek tűnnek fel (a tengerentúlon Enkei felniket alkalmaznak), amelyek könnyebbek egy átlagos alumínium felninél, így csökkentik a rugózatlan tömeget.

A mérnökök minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az autó tömegközéppontját is lejjebb helyezzék, így a tető például alumíniumból készült, a hátsó szárny pedig szénszálas. A csomagtérajtót sem burkolták, lecsukáskor a puszta fémmel érintkezünk. A hátsó ajtó érzésre nem lehet több 2 kilónál. Újdonság az Evo VIII-hoz képest a hátsó diffúzor és a szénszálas hátsó szárny: közreműködésükkel az Evo kanyarokban és 240 km/óránál is megingathatatlan. Utóbbi elemek és az öblös kipufogóvég funkcionalitásukon túl hátulnézetből is ijesztővé teszik az Evót. Megjegyezném, a harcos kinézetű Lancer Evót inkább a férfiak nézik meg, akik tisztában vannak vele, hogy milyen kuriózumot látnak. Igen, az Evo eredendően férfias játékszer.

Az utastérben mindent alárendeltek a vezetés élvezetének, ezt az autót hiba lenne más szempontból vizsgálni. A minimalista dizájn uralkodik, úgy ahogy az összes eddigi Evóban, mintha visszaléptünk volna két évtizedet az időben. Elárulom, egy pillanatig sem foglalkoztam a műanyagok minőségével, a bajuszkapcsolók stílusával, és nem találgattam a szénszálas dekoráció valódiságát. Nem kerestem a tempomat és a fedélzeti számítógép kapcsolóját, tudtam, ilyet úgysem találok. A Lancer Evót hazánkban egy specifikációban árulják (Japánban GT, RS és GSR kivitelben választható az autó, tesztautónk az utóbbinak felelt meg); a francia márkáknál oly természetes kényelmi tételek nem rendelhetők hozzá.

A Lancer Evo esetében a komfortot növelő extrák csak plusz súlyt jelentenének. Itt a lényeg a príma Momo kormány és a csúszásmentes bőr/Alcantara Recaro kagylóülések. A kormány tengelyirányban nem állítható és a sportülés sem emelhető magasabbra, amit kissé nehezményeztem, de a sportos, biztonságos kormányfogás és üléspozíció így is garantált. A sportos vezetéshez tervezték az alupedálokat is. A Lancer Evóban amúgy öt felnőtt is elfér, viszont akik hátul, a süppedős, oldaltartás nélküli ülésekben foglalnak helyet, számítsanak rá, hogy felfordul a gyomruk.



Előrebocsátom, a Mitsubishi Lancer Evolution IX a világ egyik legjobb autója és életem legnagyobb élményét nyújtotta eddig. A legendás 4G63 Mitsubishi motor, az elektronikus, két aktív differenciálműves összkerékhajtás, a Bilstein lengéscsillapítókkal felvértezett futómű, a négytárcsás Brembo fékrendszer olyan kombinációt alkot, aminek nincs párja. Az Evo IX-ben a 2,0 literes turbómotor már teljesíti az Euro 4-es károsanyag-kibocsátási normát - MIVEC változó szelepvezérléssel is kiegészült. 280 lóerőt és 355 newtonmétert ad le, 6500, illetve 3500-as fordulatszámnál. A turbó körülbelül 2800-as fordulatszámnál lép be, de 3500-as fordulatig nem történik semmi. Ekkor viszont, mintha hátulról "megkínálták" volna, az Evo olyan gyorsításba kezd, hogy kiszáll az ember fejéből a vér. A turbólyukat tehát vehemens gyorsítás kíséri, de az átmenet a változó szelepvezérlés miatt nem nagyon drasztikus. A motor tettre készségére a turbó fütyüléséből következtethetünk; kanyarból való kigyorsításhoz és gyors előzéshez javallott a fordulatszámot 4000-nél tartani. A fogyasztás? Nos az elég magas. Ha naponta és sokat járunk az Evóval, az egyenlő az anyagi csőddel. Minimum 16, maximum 25 literes átlagfogyasztással kell számolni.

A Mitsubishi Evo cserébe félelmetes dolgokra képes. Ha az ember kitapasztalja, akár kétszeres sebességgel is bevehet egy kanyart, mint egy átlagos kvalitású autóval. A titok nyitja az intelligens állandó összkerékhajtás. Az aktív központi differenciálmű (ACD) három beállítást ismer - aszfalt, murva (vizes út) és hó -, a körülményeknek megfelelően osztja el a nyomatékot a kerekek között. Az elektronika azonban a sebességet és a kormányszöget is figyeli, változtatja a zárás mértékét, ami nagyban javítja a kormányzást és az útfogást. Az elektronika révén ráadásul az ACD szinergiában dolgozik a hátsó Super AYC aktív differenciálművel. Utóbbi a két hátsó kerék között is változtatja a nyomatékot (az ívkülsőre többet juttat). A fékteljesítmény is páratlan, a rendszer az útburkolat minőségét és a gépkocsi terhelését is figyelembe veszi.

A Lancer Evóban a legnagyszerűbb, hogy fejlett hajtásláncának köszönhetően nagyon biztonságosan lehet vele nagyon gyorsan menni. Aszfalton kicsivel több nyomaték jut a hátsó tengelyre, ezért kanyarban jobban csúsztatja a hátulját, mint az elejét, de sohasem áll keresztbe. Gázadásra kihúzza magát az éles helyzetekből, egészen elképesztő erővel kapaszkodik az aszfaltba. Hatalmas élvezet. Nem csoda, a 235-ös gumikat még kuplungégető indulással sem lehet elpörgetni. A kormány rövid áttételű, jó fogású és nagyon pontos, olyan, mint egy versenyautóban. A váltó az európai igényeknek megfelelően hatfokozatú, de mindegyik fokozat rövid, így padlógázas gyorsításnál állandóan váltogatni kell. A váltóbot egyébként keményen jár a kulisszában, néha-néha megakad, de korrekt darab. Az Evo IX semmihez sem fogható élményt ad, és ebben pazar futóművének is szerepe van. A főváros borzasztó minőségű útjain is biztonsággal, felütések nélkül megy végig az Evo, nem kell tartani a felnik károsodásától. A rugózás sem túl feszes.

Ha valaki Evót vesz, előbb utóbb valószínűleg felmerül benne a tuningolás lehetősége. A tengerentúlon számos gyári, kereskedői és Ralliart kiegészítő vásárolható a típushoz, Magyarországon azonban erre nincs lehetőség, annak ellenére, hogy a forgalmazó kapcsolatban áll a Ralliart céggel (a "házi" tuner). Jóváhagyott Ralliart tuningszett nálunk nem kapható a típushoz, és bármilyen továbbépítés a gyári garancia elvesztését vonja maga után. Az MM Import Kft-től megtudtuk, a kuplung cseréje például az összefüggő alkatrészekre, így a váltóra vonatkozó garancia elvesztésével is együtt jár. Persze egyes országokban egyáltalán nem adnak garanciát a Lancer Evolutionre.

A Mitsubishi Lancer Evolution IX ára 10 990 000 forint. A fő konkurens, a Subaru Impreza WRX STI kicsivel olcsóbb és másfajta, nem ennyire adrenalindús élményt ad. Úgyis az érzelmek döntenek.